„Kerek a világ”, „kerek az élet” mondjuk, ha kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat. Azt jelenti, minden rendben van bennünk és körülöttünk. Önismereti elmélkedésre hívlak a saját önbizalmad kérdéskörével kapcsolatban. A grafológia meg tud világítani egy keskeny fénysugárral egy-két letapadást, ha továbbmész az elmélkedésben ebben az irányban, akkor nagyobb területeket tudsz megérteni saját magadról.

Ismét egy miniteszttel várlak! Nézz a kézírásodra a grafológus szemével! Írj pár sort, vagy vedd elő a múltkorit, és nézz rá, keresd az a, á o, ó, ö, ő betűket (a grafológus oválnak nevezi ezeket a körformákat). Mennyire kerekek? Ez azt jelenti, hogy megnyomódnak-e valamelyik irányból (felülről, vagy oldalról) és mennyire? Írd fel néhány kulcsszóval, amit látsz, és keresd ki a hozzá tartozó grafológiai jelentést.

A grafológiai jelentéseket elmélkedésre használd. Ne feledd, hogy a grafológus több száz (volt aki megszámolta) írásjellemzőt vizsgálva, azokat kombinálva, összekapcsolva hozza meg a következtetéseit, nem csupán egyetlen elem két tulajdonságából. Azt gondold át az értelmezéseket olvasva, hogy milyen helyzetekben és hogy igazak rád. Mert az biztos, hogy igazak, de nem árnyalatok nélkül. Valahogy igazak.

Igaz, hogy az ovál-betűk az önértékelést, énképet mutatják, azt, hogyan élem át az önmagammal való találkozást, mutatja a sérüléseimet, de azt nem, hogy milyen eseményeken keresztül keletkeztek a sérülések, és hol tartok a begyógyításukban, a központom megtalálásában.

Mikor „kerek a világ”?

Ha egy ponttól (a középponttól, Én-ponttól) azonos távolságra van tőlem a külvilág, ami körülvesz, akkor keletkezik egy kör. Én-energia tölti fel, és így lesz körülöttem egy kör, vagy még inkább egy gömb. Ha a középpontban vagyunk, és ott tudjuk tartani magunkat ez a kör (gömb) szép szabályos, így mutatja a körforma, vagy oválnak nevezett betűelem a grafológiában hogy harmóniában vagyunk-e magunkkal és a világgal. Ha kibillenünk belőle, a gömbünkön hepehupák keletkeznek. A középpont szimbólumában benne van az ÉN magja. A középpont a kezdeti egység, a teljesség szimbóluma. Az egyes szám tartozik hozzá. Ez az a pont, amely körül a mindenség forog, és amely tartalmazza az összes lehetőséget, magként (magam = mag-am, magom) a programot, amivé és ahogyan válni akarok (ahogy a növény magja is teszi). Ebben a pontban található a fent és lent, a bal és jobb összes jelensége, amit az ember kibont, kiterjeszt, élete során kibont, kifejleszt magában, így alkot gömböt. Ez az írásban a kör.

 Ezzel a gömbbé (írásban körré, ovál-betűvé) kiterjesztéssel elfoglalok a magam számára területet a világban, és védem is az Én-t, a mag-omat – magamat – a külső hatásoktól. A legjobban úgy tudok védekezni, ha a kör középpontjában vagyok, mert ekkor sehol nem kerülök túl közel a határvonalhoz, és a kör (gömb) szép szabályos lesz, feltöltve energiával, ami rugalmasan kivédi az élet eseményeit. Ha kikerülök a középpontból, akkor a kör nem lesz kör formájú, az íve a megváltozott középpontot követi. (Gondoljuk el: leszúrunk egy körzőt egy pontba, ha rajzolás közben kimozdul a tű, milyen kört kapunk. Ez történik a lelkem középpontjából való kibillenéskor is.)

A természetben a növények tudják ezt 😊 és így fejlődnek. Könnyű nekik 😊?

Akkor nézzük, milyen állapotban van az ovál az írásodban!

1. Első kérdés a grafológiai vizsgálathoz: kerek-e az ovál-betűd (a kis a, o betű)?

Sose szégyelld, ha nem tökéletes a kereksége! Elárulom, hogy majd 30 éves tapasztalatom során nem találtam szép, kerek oválbetűket, valamilyen irányból valami sérülés mindenki írásában megmutatkozik. Persze vannak enyhébbek és vannak erőteljesebb, fájdalmasabb sérülések.

Lehet horpadt, lehet a vonalában torzulás (hirtelen irányváltás, megtorpanás, törés a vonalvezetésben).

Mit jelent ez a grafológia szerint?

Normál ovál-formák az írásban: „Kerek a világ” (többnyire)

Normál alakúnak akkor tekinti a grafológia az ovált, ha többségben vannak azok a betűk, amelyek egészséges körnek tűnnek, és a „sérülteken” is csak nagyon kis elváltozás látható.

Ha ilyenek az oválbetűid, azt mutatja, hogy többnyire megtalálod a központodat, és általa a belső nyugalmat, legyen bármi is kint a világban, te helyre tudod állítani a lelki békédet. Minden bizonnyal egészséges az önértékelésed, nem függ az értéked mások véleményétől. Többnyire harmóniában vagy önmagaddal, jó a közérzeted, jól érzed magad a világban, elégedett vagy a helyzeteddel. Látod, hogy nem kell viszonyítanod magad senkihez, hogy értékesnek láthasd önmagad. (Nagy kedvencem ez a kép, nézd el nekem, hogy ide is alkalmas illusztrációnak találtam.)

 A forma eltérései a kerek formától grafológiai szempontból

A középpont keresése a horpadásokban, vonaltörésekben szögek megjelenésében érhető tetten. Enyhébben igaz a jelentés, ha horpadásokat látsz, de a vonal formája ívelést mutat, és fokozottan igaz, ha a feszes, vagy görcsös vonalvezetés, a vonaltöréseket, szögeket, hoz létre a körformákban.

Ha nem kerekek a formák, az a középpont keresgélésére, az abból való folytonos kibillenésre mutat. Gátló élményeket, ezek nyomán kialakult hiedelmeket őrzi, amelyek következtében a saját értékedet nem ismered fel, elégedetlen vagy magaddal.  

Mi billent ki a központodból? Kevésnek érzed magad, ezért állandó feszültség van benned amiatt, hogy elégedettek-e veled mások, mert akkor látod csak ideig-óráig, hogy elég jó vagy. Ezért keresed magad önmagadon kívül: mások visszajelzéseiben, címkéiben. Az a hiedelmed, hogy ők jobban tudják, ki vagy, vagy mivé kell válnod. Viselkedésedben a túlzott önfegyelem, gondolkodásodban a kritikus, és főleg önkritikus szemléletmód dominál. Minden hibázást fájdalmasan élsz meg. Túlzottan kontrollálhatod magad, és a munkában is nagyon igyekszel megfelelni annak, amit elvárnak tőled.

 2. Második kérdés, amit a grafológus feltesz: Milyen irányból nyomódott meg az oválod? Függőlegesen (fentről-lentről), vagy vízszintesen őriz valamilyen nyomást?

Ha nincs megnyomódva, akkor csak azért olvass tovább, hátha mégis kiderül, hogy talán, kicsit... 

Függőlegesen (fentről) megnyomódott ovál jelentése a grafológiában kinézetre alul vagy felül lapos:

A függőleges tengely a grafológiában az önmagam tengelye, a saját elvárásaimról, vágyaimról, képességeimről kialakított képem. Ha itt van összenyomottság, akkor önmagam hibáztatom. Én nem vagyok elég értékes, és ezek a gondolatok, hiedelmek nyomnak össze, tesznek sebezhetővé, kezdik ki az én-védelmet, az immunitásomat a környezeti hatásokra, életeseményekre.

 Vízszintes irányból összenyomott, megnyomódott ovál a grafológus szemével: „szociális prés”.

A vízszintes tengely a szociális tér, ebben éled meg a kibontakozás akadályát. Másokat, pl. a kapcsolataidat érzed akadálynak. Beszorít a világ. Úgy érzed, nem tudsz kiteljesedni a mindennapjaidban. Megélheted ezt az érzést úgy, hogy külső hatások akadályoznak benne, de nyilván ismered a saját félelmeidet is, a szorongásod is blokkol. A viselkedésedben megjelenhet ez félénkségként, aggodalmaskodásként is. De egyszerűen az is lehet, hogy abban a közegben, vagy abban az élethelyzetben amiben élsz és mozogsz mostanság, érzed rosszul magad (lehet ez az otthonod, vagy a munkahelyed), beszorít, összenyom, nem kapsz tőle levegőt. Az a kérdés csak, hogy keresed-e a kiutat – önmagadban - vagy elfogadtad, hogy ez van.