Klages a grafológia legtöbbet idézett és legellentmondásosabban értékelt alakja. Karakterológiát alkotott, és kidolgozta ennek grafológiai elméletét, a formanívó-elméletet, és a jelek kettős értékének rendszerét, valamint az íráselemzés módszerét. Részt vett a grafológiai közélet szervezésében, és elméletével irányzatot, iskolát hozott létre. Máig nagy hatású gondolkodó volt, akinek elmélete tetten érhető azokban a munkákban, amelyekben pozitív és negatív előjelű jelentéseket idéznek.
Mi volt Klages formanívó elméletének jelentősége a grafológiában?
A kifejezőmozgások tana a grafológiában
Klages elméletére hatással volt Konrad Lorenz etológiai kutatása, ennek is a kifejezőmozgásról szóló tétele. Klages továbbfejlesztette a fogalmat , és a személyiség megismerésére
is kiterjesztette.
A mozgás nemcsak a helyzetek megoldására alkalmas tevékenység, hanem a személy lelkiállapotának kifejezésére is. Klages megkülönbözteti a munkavégzés célját szolgáló mozgást, az egyéb mozgástól. Ez utóbbit nevezi kifejezőmozgásnak. Az írás egyszerre expresszív (Ausdrucksprinzip) és reprezentatív (Darstellungsprinzip) folyamat. Expresszív, tehát alkalmas az egyén hangulatának, érzelmének, vágyainak, indulatainak, gondolatainak kifejezésére, és reprezentatív, mert megjelenik benne a másokra való hatás, és a benyomáskeltés vágya.
Klages a kézírást a mozgás lenyomataként értelmezi. Mindenki a rá egyénileg jellemző mozgásos magatartásának megfelelően oldja meg a problémákat, így az írás éppen úgy mutatja a jellemet, a test és lélek egységét, mint minden más egyéb mozgásos reakció (arcjáték, testtartás, stb.). Így válik alkalmassá az írómozgás a személyiség szerkezetébe, működésébe való bepillantásra.
Klages bipoláris elméletének alapjai (formanívó elmélet)
Az egész elmélet a keveset idézett karakterológiájára épül. Pedig a formanívó elmélet, a bipolaritásról szóló elmélet szorosan összefügg a személyiségről kialakított rendszerével. Filozófus volt, tipológiája is bölcseleti felfogású.
Elmélete a szellem és a lélek különbözőségéről, hatásairól szól. Az „apollói” és „dionüszoszi” elvre épül, amely az írásban a szabályosság (szellem) és a spontaneitás (lélek) ellentétében vetül ki.
A szellem, az értelem, az akarat hatására az írás szabályossá, ritmusát tekintve szinte ütemessé, monoton taktussá válik. A lélek, vagyis az érzelem hullámzásai az írásban szabálytalanságokban jelennek meg. A lélek megnyilvánulása az „élő lefutási ritmus”, melyet a szellem akarattal korlátoz, így billen helyre az egyensúly a lélek és a szellem között. A ritmusos mozgás az élet jelensége, az ütemes mozgás az élettelen jellemzője. 
Klages személyiségelmélete
A személyiség működése Klages grafológusi módszerében
Elmélete szerint az ember egyszerre materiális és immateriális meghatározottságú. A két rész kétirányú orientációt hoz létre két pólus az „én” és a „külvilág” között. A két pólus közötti mozgás meghatározza a hajtóerőket: melyik vonz, melyik taszít. Valahogy így, ahogy a bal ábrán. Jobbra képen pedig a hajtóerőkre példák.
Materiális részünk a természettel, és minden élővel való egyesülésre vágyik, hajtóereje az ösztön, amely nem más, mint az állat és az ember fizikai létét befolyásoló tényezők hatására kialakuló vonzás. A külvilág felé orientálja az embert, és az ösztönök vezérlik: a magaátadás, a feloldódás, összeolvadás minden élővel. További ilyen orientációjú hajtóerők még a természetszeretet, az önfeláldozás, a vágy, a türelem, a hűség, de az önállótlanság is.
Az immateriális rész az ember individuális lényegéből fakad. Az én felé orientálódik az énnel azonosulva önmagává akar válni, hajtóereje célokban fogalmazódik meg, és az akaratként nyilvánul meg. Ilyen hajtóerők például a tárgyilagosság, a pártatlanság, a vállalkozószellem, de ebből ered az álnokság, a csalafintaság, az irigység, és a részvétlenség is.
A személyiség szerkezete
Az embert három rendszer alkotja: a szellem, a lélek és a test. A szellem megfelel az analitikus pszichológia „felettes Én” fogalmának. Az ember immateriális természetű része, tehát az ÉN-felé orientálódik, önérvényesítésre törekszik én-tudat hajtja. Feladata a környezet felfogása.
A lélek szemlél és alakít. Ez a freudi Én, vagy Egonak megfelelő rész. Materiális természetű, Én-tudat nélkül működik, és hajtóereje ugyanaz mint a testé: az ösztön a feloldódás, magaátadás.
A test természetében hasonlít a lélekhez: materiális, de a szerepe más: a test mozgat és érzékel. Ez a tudatalatti, ösztönös rétege az embernek.
Az egyének közötti különbség abból származik, hogy a lélek vagy a szellem van-e túlsúlyban a lelkükben, és hogy az egyént magaátadó vagy énigenlő hajtóerők mozgatják.
Akinél a magaátadó ösztönök dominálnák, az közvetlen kapcsolatot él át a környezettel, a világgal. Az Én-igenlő hajtóerők dominanciája az embert Én-tudatossá teszi, az ilyen személyiség ösztönei helyébe a célok kerülnek.
A személyiség leírása Klages szerint
Klages személyiség szerkezetének zónáiként említi a különböző személyiség-területeket. Öt területet különböztet meg: az anyagát, a „szövedékét” minőségét, tektonikáját és a viselkedésmódot.
Az : „anyaga” a képességek, készségek, az akarat, érzések és az értelem tulajdonságait fedi le. Mai modern pszichológiai felfogás szerint ezek az öröklött tulajdonságok. A „szövedéke” vagy „szerkezete” azoknak az alapépítményeknek a leírása, amelyek a lelki folyamatok lefolyását megszabják, ez nem más, mint a hajtóerők és a külvilág ellenállása között fennálló viszony. Azzal határozható meg, melyik irányba keresi az egyén élményt kifelé, vagy befelé.
A „minőség” nem más, mint maguk a hajtóerők, a „tektonikája” (felépítése) a tulajdonságok összhangját érinti. Ezt Klages pl. az egységesség, ziláltság, ingatagság, szilárdság fogalmakkal írja le. Végül pedig a „viselkedésmód” szól arról, hogy a személyiség (az előzőkben felsorolt tulajdonságok) milyen magatartásban nyilvánul meg: szerény vagy kihívó; fecsegő vagy zárkózótt; fegyelmezetlen vagy tartózkodó, stb.
A tulajdonság, a világban való megnyilvánulásunk csak tünet – vallja Klages – amellyel kapcsolatban mindig az a kérdés, hogy milyen lelki rétegből, milyen erők összjátékaként, és milyen célkitűzéssel keletkezett. Például az erélyes viselkedésű ember nagy energiával vagy hatalmas kezdeményezőerővel rendelkezhet, de az is lehet, hogy erősek az érzelmei, és nem ismer korlátokat a vágyai megvalósításában, ugyanakkor az erély hátterében meghúzódhat a hatalmi vágy kiélése, vagy a tiltakozás egy idegen akarat érvényesülése ellen, de akár a dac is.
A hajtóerők, az érdeklődés iránya mellett a vonzás és taszítás ereje is meghatározza a személyiséget. Klages felfogása szerint ez az alapja az emberi minőség megítélésének, ezeket keressük az írásban is. Pozitív emberi minőség akkor alakul ki, ha megvan az ösztön vagy a vezérlés, ha erős a hajtóerő (jól vagy túlműködik), negatív pedig ennek ellenkezője esetében: ha hiányzik az ösztön vagy a vezérlés, tehát alulműködés tapasztalható. Emiatt minden grafikus jel (viselkedés) mögött egyaránt lehet pozitív vagy negatív tulajdonság, s hogy ez a minőség a kézírás alapján is felismerhetővé váljon, kidolgozta a formanívó elméletet.
Formanívó elmélet: Klages fő elmélete
Az írást minősége, vitális szintje alapján minősíti. A formanívó öt szintjét különbözteti meg, a legjobb íráskép az egyes fokozat, a leggyengébb az ötödik fokozat. Az írás formanívója függvényében a meglevő írásjellemzők kétfajta jelentést nyerhetnek. Ugyanaz a jel magas formanívó esetén pozitív jelentést, alacsony formanívó esetén negatív értelmezést ad. Pl.: szabályos írás – a pozitív értelmezés szerint nagy akaraterőre utal, negatív jelentés szerint érzelmi hidegségre enged következtetni. A szabálytalan írás pozitív jelentése az, hogy erőteljes érzelmek modulálják az írást, negatív jelentése akaratgyengeség jele, az illető nem tudja jól kontrollálni magát. Klages az első megfogalmazásoktól 1905, 1910-től kezdve többször is megpróbálta pontosítani a formanívó meghatározását. Kezdetben az eredetiséget és a belső életet tartja a kritériumának, később az eredetiség mértékében és a ritmus erejével azonosítja. A ritmus fogalmát ő vezeti be a grafológiába. A természet ritmusát megkülönbözteti az ütemességtől. A ritmus időben személve az elemek hasonló időközökben való törvényszerű visszatérése, térben pedig az ellentétek közötti harcból kialakuló egység. Nappal és éjjel között ellentét van, de váltakozása adja a napok ritmusát. Az ütemes váltakozás az azonos időben való szabályos visszatérést jelenti, de ez nem az élet ritmusa: hogy a nappal és éjszaka példájával világítsuk meg ezt is: minden nap kivilágosodik, majd beáll a sötét, de az óra és perc, nap mint nap más és más, ez az életteli, természetes ritmus.
A formanívó fokozatai
Az öt fokozatba való besorolás kritériumai: a 1. természetesség, az egyszerűség, vagy annak hiánya, a mesterkéltség; 2. a tagoltság, világosság, vagy annak hiánya; 3. a szabályosság, vagy annak hiánya; 4. arányosság, ritmus, vagy annak hiánya és az 5. írássebesség.
A formanívó meghatározásának kritériumai
Természetesség, mesterkéltség, egyszerűség
Az írásérett ember a tartalomra figyel, arra, amit ír, és nem arra, hogy hogyan formálja a betűket. Koncentrált figyelemmel írva gyors, egyszerű írásképet hoz létre. A természetes, egyszerű, vagy egyszerűsített írásra jellemző, hogy az egyes összetevők akár össze is olvadhatnak, és az egyes írásjellemzők közt összhang alakul ki. A mesterkélt írás külsőségei hangsúlyosak, nem a tartalom a lényeg, hanem a kialakított forma. Az így író személyiségben az alsóbbrendűség, az alacsony értelem, a nyegleség, a feltűnni vágyás, a tartózkodás, az üresség, a jelentéktelenség, az érdektelenség, a hidegség, a léleknélküliség lehet jelen.
A természetes és egyszerű írást kétféleképpen értelmezhetjük, attól függően, hogy milyen formanívójú írásban látjuk. A negatív értelmezés szerint, ha az írás dísztelen, kopár, szinte lélektelen, minden bizonnyal az ilyen írást létrehozó ember lelkülete is ilyen sivár. A pozitív értelmezés szerint az íráskép egyszerű ugyan, de eredeti betűformálások, kifinomult leegyszerűsítések jellemzik. Az így író ember természetes, spontánul is jól reagáló személyiség, aki keresi és meg is találja a megoldást, az egyszerű, tiszta utat.
Világosság, tagoltság jelentősége Klages formanívójában
A tagoltság, világosság azt jelenti, hogy az írásképben az egyes grafostruktúrák (sorok, szavak, bekezdések) jól elkülönülnek, az írás áttekinthető, jól olvasható, kellemes benyomást kelt.
Az így író ember tiszteletben tartja a társadalmi normákat, és az embereket, tartja a három lépés távolságot, és világosan gondolkodik. A tagoltság negatív értelmezés szerint hűvös érzelmeket jelent, gondolatilag és érzelmileg is elkülönülő személyiséget mutat. A tagoltság hiánya pozitív értelmezés szerint nagy összeolvadási készséget, erős intimitásigényt is jelez. Rossz színvonalú írásban zűrzavaros, nyugtalanító, idegesítő írásképet eredményezhet. A negatív értelmezés szerint ez kusza gondolatokat takar, és indiszkrét magatartásra enged következtetni.lages mintája a 2. formanívóra (Oscar Wilde írása).
Szabályosság klagesi felsogása
A kiforrott, teljes, írásérett egyén temperamentuma lendületes, írása szabályos és egyenletes, többségében a tanult sztenderdhez alkalmazkodó, de legalábbis a saját sztenderdjét tartja.
Szabályos az írás akkor, ha a zónaarány (a betűk nagysága közti különbség is), a vonalvezetés a sorvezetés, a nyomaték eloszlása egyenletes, a dőlésszög pedig viszonylag állandó. Vannak más írásjellemzők is, melyeknél fontos a stabilitás, de az előbbiek a legfontosabbak Klages szerint.
Az értelmezés a szabályosság esetében is kettős: magas formanívójú írás esetén erős akaratot, szilárdságot, kitartást, következetességet, határozottságot, egyenletességet, és stabilitást jelent. Alacsony formanívó esetén a józanság, hűvösség, az érdeklődés hiánya, a rugalmatlanság, a banalitás, az érzelmi szegénység, a formaságokhoz és külsőségekhez való ragaszkodás a jellemző.
Szabálytalanság alapvetően érzelmi, kedélybeli dominanciára utal. Magas formanívójú írásban gondolhatunk az érzelmi élet gazdagságára, a szenvedélyességre, a temperamentumra, a lendületességre és az ösztönösségre. Ezen tulajdonságok általában erősebb kontroll nélkül, impulzívan áradnak ki. Alacsony formanívójú írás esetén a szabálytalanság mögött a közvetlenség, a céltudatosság hiánya, az ingadozás, a határozatlanság, a kiszámíthatatlanság, a kitartás és akarathiány, a befolyásolhatóság, vagy éppen a szórakozottság van.
Arányosság, ritmus szerepe a Klages féle grafológiai elemzésben
A ritmus fogalmát Klages vezette be a grafológiába.
Az arányos és jó ritmusú írásra az egyenletesség, a rendezettség jellemző, de nem szükséges hozzá a szabályosság. Az írás hullámszerű, az írásfolyamat lendületes, az egyes jelcsoportok állandóan visszatérnek. Az íráskép kiegyensúlyozott, jól tagolt, ciklikus ismétlődés jellemző rá. Az így író ember harmonikus személyiség, rendezett, tudatosan és spontánul is jól alkalmazkodik, rugalmasan gondolkodik.
Írástempó – sebesség a grafológiában Klages szerint
A gyorsaság bizonyos határig emeli a formanívót, mert a végső cél felé törekvés sebessége lesz nagyobb. Az íráskép a gyorsaság hatására élénkül, jobb lesz a ritmusa. A túl nagy sebesség azonban rontja a formanívót.
A magas formanívójú írásban a gyorsaság jelentheti, hogy a duktor gyors gondolkodású, gyors reagálású, gyorsan cselekvő, gyorsmozgású ember, aki határozott és rugalmas. Kombinatív készsége, logikus gondolkodása fejlett, s nem okoz neki gondot a kapcsolatteremtés és kapcsolattartás.
Az alacsony formanívójú írásban viszont a gyors írásképben jelenik meg a türelmetlenség, a kapkodás, a tervezés és szervezés hiánya. Egészen az íráskép és a személyiség széteséséig lehet fokozni a tempót.
A lassúság magas formanívó mellett óvatosságot, megfontoltságot, elmélyültséget, tárgyilagosságot, realitásérzéket, céltudatot, következetességet, megbízhatóságot jelent. Nyugodt, szemlélődő természetű, viselkedését tekintve inkább passzív, nem akar feltűnni, időnként talán a közömbösség látszatát is keltheti. Alacsony formanívójú írásban inkább a lassúság nehézkesség, lassú gondolkodás, lassú felfogó készség, szabályos írás esetén pepecselő hajlamot jelent. Lehet lusta, kevés energiával rendelkező, határozatlan, „színtelen”. Előfordul, hogy elfogódottan viszonyul a dolgokhoz, és az is, hogy mentalitásában a tunyaság, a félszegség vagy a közöny dominál.
Az 1. formanívójú írás Klages szerint természetes, egyszerű, vagy egyszerűsített, világos, tagolt szabályos a saját normáját tartja, arányos elrendezésű, ritmusos, gyors.
Az 5. formanívójú írás jellemzői, hogy mesterkélt, cifrázott, zsúfolt, tagolatlan, elnagyolt, szabálytalan, aránytalan elrendezésű, ritmustalan, esetleg töredezett, lassú, kiegyenlítetlen mozgású.
A 3. formanívójú írás a tanult sztenderdhez közelít. Természetes, de nem egyéni, egyszerű, de inkább sablonos, mint kreatív, vagy mint díszített, nem eléggé tagolt, nem elég világos és átlátható, a szabályoshoz közelít, de nem tartja mindenben a saját sztenderdjét, nem teljesen arányos, nem igazán ritmusos, közepes a sebessége.
A besoroláskor, a gyakorlat azt mutatja, túl „sok” az 5 fokú skála, leginkább a szélsőségek 1. és 5. szintű, és a közepes, 3. szintű formanívó jellegzetességei foghatók meg. A 2-es formanívójú írás jó színvonalú, de nehezen meghatározható. A 4-es formanívójú írás többnyire problémás, rosszabb színvonalú, mint a sztenderd.
Klages személyes vezérkép elmélete
Klages azt tartotta, hogy az ember megismerése érdekében a döntő mozgatórugókat kell keresni, a személyiség motivációs bázisát. Minden személyiség felfűzhető egy vezérképre, amelyet az egyén leglényegesebb tulajdonságai alkotnak. „A formáló mozdulatot nagyrészt a megfigyelhető eredmény iránti elvárás határozza meg.”
Ez irányítja spontán mozdulatainkat, így az írómozgást is, mely egy meghatározott eredményt, írásképet ad. A személyes vezérkép tehát az ember összes cselekedetét és világszemléletét meghatározza, a grafológus pedig az elemzés során az író személy tollát vezető vezérképet keresi az írásban.
Az elméletek felállítása mellett Klages hangsúlyt fektetett arra is, hogy meghatározta az íráselemzés kritériumait, menetét, és módszerét.
Mint minden új elmélet, ez is megelőzte kora gondolkodását. Pályatársai és a következő grafológus nemzedékek közül sokan bírálták a formanívó elméletet, kritikájukat a következő néhány pontban foglalhatjuk össze:
– az írás megítélése túl szubjektív, mert nincsenek benne mérhető elemek,
– intuíción alapszik,
– a 2-es és a 4-es fokozat nehezen meghatározható,
– a nagyobb írásrutinnal rendelkező, egyszerűbb szellemiségű és lelkületű ember első ránézésre magasabb formanívójú írást produkál, mint a kevésbé rutinosan író, magasabb szellemiséggel és lelkiséggel rendelkező ember. (Bár ennek figyelembevételére Klages figyelmeztet.)
Klages művei
- A grafológia alapelvei
- Írás és karakter
- A grafológia problémái
- Kifejezőmozgás és formaerő
- A karakterológia alapelvei
- A lélek mint a szellem ellentéte
- Grafológiai olvasókönyv
- A kifejezéstudomány alapjai
