Grafológus szemmel nagyon fontos, milyen íróeszközzel készült a kézírás. A vonal minősége, a vonalon bemélyedése a papírba, szélessége, a vonalban a festékezettség mind fontos adalék az kézírás elemzéséhez.

Az írófelület, a papír minősége, a tinta és a papír egymásra hatása során keletkező vonal részben mechanikai, részben lelki okokkal függ össze. Hogy a grafológus megértse, hogy pl. a csomósodás, vagy a vonalvastagság fizikai vagy lelki okokra vezethető-e vissza, meg kell ismerkedünki a tollakkal, tintákkal.

Írás tollal

A leggyakoribb íróeszköz a toll volt. Kezdetben nádból készült, és később vált kizárólagossá a madártoll használata. Sok előnye volt: a madártollat könnyebb volt hegyezni, és sokkal rugalmasabb volt, nem tört el a kéz súlya alatt, mint a nádtoll. A lúdtollhoz a jól fejlett ludak szárnyai alatti evezőtollakat választották ki. A tollakat használat előtt kezelték: több órára beáztatták, szárították, majd keményítették. Ez után metszették késtollal a tollhegyet. Faragásának módja művészet volt.

 A nyomdászat elterjedése ellenére még a múlt század elején is megmaradt a kézírás szerepe, írnokok kézzel írták a szerződéseket, végrendeleteket, ez a hitelesítési eljárás része volt.

A madártollat a 19. században felváltotta a fém tollhegy. Egy magasrangú aacheni tisztségviselő, Johann Jantssen magát nevezi meg a fémtoll feltalálójaként, Amerikában viszont úgy tartják, hogy Peregrine Williamson, bostoni polgár találta fel.

A németek egy königsbergi elemi iskolai tanítónak, a franciák pedig sajátjuknak tulajdonítják. A legvalószínűbb, hogy valamennyi forrásnak igaza van és egymástól függetlenül több országban is feltalálták, hiszen nagy szükség volt rá.

A kézzel készített tollhegyek kezdetben nagyon kemények voltak, kiszakíthatták a papírt, ezért inkább aranyból készítették. A gépi eljárással készített acél tollhegyek azonban már jó minőségűek lettek. A töltőtoll, majd a golyóstoll feltalálása jelentett újabb lépést az íróeszközök történetében.

 Írás töltőtollal

Jellemző, hogy a töltőtoll megalkotója nem volt sem mérnök, sem szakember. A töltőtoll feltalálása egy biztosítási ügynök nevéhez fűződik. Mr Watermannak elege lett a nehézkes mártós tollból. Mindig magával kellett vinnie a tintatartót, kényelmetlennek találta a használatát.

 Toll a hajszálcsövesség elméletén alapult. Ezt a tulajdonságot kihasználva jut el a tollban a betéttől a tinta a tollhegyig.  A tollhegy hátoldalán elhelyezett adagolóban két vagy három csatorna volt kialakítva, amely a levegő és a folyadék egyidejű mozgását lehetővé tette, és a tinta áramlását a tollhegy irányába szabályozta.

Az átlagos tollhegyeket ma már rozsdamentes acélból készítik, de készülhet aranyból is. Az aranyhegyűek iridiumból kapnak gömbvégződést.

A hegyméret többféle lehet, a tollgyártók s kéz méretéhez, sebességéhez különböző szélességű tollhegyet ajánlanak. Pl. lassú és kicsi kézhez vékony (F) hegyet, gyors és nagy kézhez közepes (M) hegyet. Vannak általános hegyek, ezek szimmetrikusak a találkozási ponton, és vannak rézsútosak is, amelyek nem szimmetrikusak, hanem szögben vágottak, ez utóbbi balkezesek számára készül fordított változatban is. Léteznek dőlt hegyek és kalligrafikus hegyek (széles és gömbnélküli végűek) is.

 A golyóstoll

Úgy tűnt, hogy a töltőtoll tökéletesítette a kézírás technikáját. De a töltőtollal is sok gond volt: beleszáradt a tinta, eltömődtek a csatornák, a tollhegy erősebb nyomásra szétcsúszott, és az íróvonal helyenként csúnyán megvastagodott. A golyóstoll éppen ezeket a nehézségeket tudja kiküszöbölni.

Feltalálója magyar volt, Bíró László József festőművész, újságíró, aki számos más találmánnyal is gazdagította a világot (foglalkozott grafológiával is, könyvet is írt róla).

A golyóstoll is a gravitáció segítségével működik. Heggyel lefelé tartott pozícióban, a toll papíron történő mozgatásával a tártoló rendszer végén található kis forgó golyó azonnal száradó viszkózus tintát visz fel a papírra. A golyó a tárolóból folyamatosan áramló tintában „fürdik”. A tároló egyik része nyitott, a másik vége az íróhegyhez van rögzítve. A golyó két funkciót lát el: kupakként működve a tintát megőrzi a kiszáradástól, és kontrollálja a tintaáramlás sebességét és mértékét.

A golyó napjainkban sárgarézből, acélból vagy wolfram karbidból készül. A vonalvastagságot a golyó átmérője határozza meg. Egy 0,5 mm-es toll olyan golyóval rendelkezik, amely 0,5 mm vastagságú vonalat húz. Ultravékony golyóstollak 0,1 mm-es vonalvastagságot képesek húzni. A golyóstoll szép, egyenletes vonalat produkál, hasonlót a töltőtoll által készítetthez.            

 Az első golyóstoll modell szabadalmát 1910-ben jegyezték be. Egy Baum nevű német feltaláló kapta meg. Festéket helyezett egy vékony csőbe, amelynek egyik végén golyótartó fészket épített ki. A fészek lényege az volt, hogy a golyócska sem ki nem eshetett a csőből, sem bele nem csúszhatott. A tinta ráfolyt a golyóra, amikor a papíron végighúzták, forogni kezdett, és nyomot hagyott a papíron.Ez az első golyóstoll nem volt sikeres: ha a fészek túl szoros volt, a golyóról letörlődött a festék, ha tág, akkor kifolyt a tinta a golyó mellett a csőből. A tinta pedig savtartalmú lévén gyorsan szétmarta a golyót is, és a fészket is. Így a lipcsei vásáron 1928-as debütálása után szinte nyomtalanul eltűnt a piacról. Goy Andor, egy írógépszaküzlet vezetője azonban hozott magával néhány darabot, és bár mire kicsomagolta, már egyik sem működött, mégis látott benne lehetőséget.

A toll használható példányainak kidolgozásában két jelentős problémát kellett megoldani: a golyó festékezését szolgáló, igen finom csatorna megszerkesztését, és a festékpaszta anyagát. A festéktartályt Goy Andor elgondolása alapján készítették el, a tinta anyagával kapcsolatban azonban még több próbálkozásra volt szükség. A kísérletezők egy félig folyékony, pasztaszerű festék kidolgozására törekedtek, de gondot okozott, hogy a sűrű paszta az amúgy is vékony csőben nem mozgott szabadon, nem érintkezett mindig a golyó belső felével. Ezért az első szerkezeteknél a paszta tartályából egy rugóval feszített dugattyú nyomta előre a festéket. Ilyen szerkezetű volt Bíró László József és Goy Andor által 1938-ban előállított golyóstolltípus.

A használható golyóstoll előállításához vezető kísérleteit Bíró lászló József külön fejezte be: 1939-ben Párizsba ment és onnan Argentinába emigrált. 1940-től önállóan kísérletezett, s ott kapott szabadalmat találmányára 1943. június 10-én. Az első eladásra gyártott golyóstollak is Argentínában készültek.

A napjainkban kifejlesztett gél-tinták (zselés tollak) újabb változást jelentettek a golyóstoll történetében. A tinta szilárd állapotban található a toll belsejében, s a golyó mozgása teszi folyékonnyá. Az ilyen tollak tintaadagolását is a gravitáció segíti.

 Egyéb tollak

A golyóstollak és a töltőtollakon kívül a hajszálcsövesség elvén működik a rostirón (filctoll) is. A rostvégű tollak esetében a rostok láthatóak is a toll hegyén. A rostok között található kicsiny rések olyanok, mint az apró csatornák, amelyekben a tinta úgy áramlik, mint a víz a növényben.

A roller irón, a golyóstollhoz hasonló elven működik, a toll végén elhelyezkedő golyóval van ellátva, csak a tinta különbözik: vízbázisú. A tinta a hajszálcsöveken keresztül a golyóra folyik a tintatárolóból. A golyó, mint a golyóstoll esetében is, egy egyenletesen működő mechanikai kenőszerkezetként működik.

2019. július 1.