Kézírás és az íráshordozó anyaga

Nehéz eldönteni, hogy többezer éve őseink az írásjelekhez választottak-e anyagot az íráshoz, vagy fordítva, az írásra alkalmasnak talált anyag befolyásolta-e az írásjeleik formáját, akármelyik is az elsődleges, az anyag, és a jel felvitelének módszere döntően hatott a betűformákra. Gondoljunk csak bele: vésés technikájával nem lehet lekerekített formákat létrehozni, a szögletesség dominál és a betűket is nehézkes összekapcsolni egymással. A vésve, faragva, azaz rovástechnikával készített írás a szó mai értelmében nem is tekinthető kézírásnak. Az írás funkciója viszont hatott az írástechnikára, mikor már hosszabb, nagyobb mennyiségű írást kellett előállítani, az ember kénytelen volt alakítani az írás összetevőin, ha sokat kell írni, a gyorsaság érdekében az egyszerűség fontos szemponttá válik. 

Az írás fejlődését alapvetően három körülmény befolyásolta, alakította. Mindenek előtt az írás hordozója és eszköze: ez az író ember szándékától és mérlegelésétől függetlenül alapvetően meghatározta az írástechnikát. Törekedtek a praktikusabb íróeszközök és írófelület megválasztására. A fejlődés Európában a kőtől a papíruszon át a rongyból, majd fareszelékből előállított papírig vezet. Másodsorban az író ember kényelmi és hatékonysági szempontja. Nyilván létezett egy folyamatos törekvés az írás könnyebbé és hatékonyabbá (gyorsabbá) tételére. Ezt az optimalizálási szándékot láthatjuk a mezopotámiai agyagtáblák elforgatásában. Kényelmesebb kéztartással lehetett írni, ha az írnokot nem fenyegette az a veszély, hogy kezével elkeni a már leírt szöveget, a kezdeti függőlegesen írt, jobbról balra szaporodó sorok helyett vízszintes sort alkalmaz és a felület bal oldalától a jobb oldala felé halad írás közben, így tölti ki az írómezőt.

Nem utolsó sorban, ennek az igénynek engedve jött létre a mindennapos használatban a kurzív írás (folyóírás). Ez nem valamilyen szabvány szerinti folyóírás, hanem igen sokfajta praktikus írásmód gyűjtőneve. Az a közös vonás bennük, hogy a betűk egymás nyomában gördülő folytonossága szinte felkínálja a betűk egymáshoz kötésének lehetőségét. A betűk egymáshoz kötése az írás tempójának a növelését szolgálja, hiszen az egyes betűk között nem kell felemelni az íróeszközt.

Végül, és nem utolsó sorban ki kell térni az olvasó érdekére, aki minél kisebb erőfeszítéssel és a lehető leggyorsabban szeretné olvasni az írást. Az utóbbi két szempont között ellentmondás feszülhet. Míg a könnyű olvasáshoz pontosan kirajzolt betűk szükségesek, a gyorsabb írás éppen hogy a kéz természetes mozgásához idomuló betűformák révén válik lehetségessé.

Nézzük ezt a folyamatot egy korai írásnál, az egyiptomi hieroglif írás démotikus felé fejlődésében. 

Egyiptomi írás

Az i.e. 3. évezred elején alakult ki a Nílus völgyében a birodalom, és vele együtt a közigazgatáshoz nélkülözhetetlen írás.

Kevert rendszerű írás volt, melyet több évezredes kultúra alakított ki: szóírás, de bizonyos jeleket szótagok, mássalhangzó-csoportok, hangok jelölésére is használtak. A megfejtés nehézsége mutatja ma számunkra, mennyire bonyolult volt. Most maradok a jelek formájánál, az írásrendszerek témája egy másik történet.

Az egyiptomi írás első verziója hieroglif jellegű: képírásjelek, valósághű ábrák alkotják az alapját. A tárgyakat, élőlényeket élethűen ábrázolják, formáját tekintve képírásjellegű. A perspektivikus ábrázolást nem ismerik, a jelek egymás alá és fölé helyezésével érzékeltetik a távlatot. A figurák síkban, oldalnézetből látszanak. Aztán ezek a jelek évszázadok, sőt ezredek során egyszerűsödésen mentek keresztül, a jelek elvesztették eredeti képjelölő funkciójukat.

A jeleknek három változata élt, amelyekben szintén tetten érhetjük a formai egyszerűsödést: az első a hieroglif, vagy díszírás. A következő típus a hieratikus vagy „papi írás” a mindennapi életben a közigazgatás, levelezés írása volt. A harmadik változat – a demotikus írás – i.e. VII. sz.-ban jött létre a hieratikus írás tovább egyszerűsítéséből.

A hieroglif írást gyakran vésték kőbe, fába, elefántcsontba. Jellemző írófelületük a papirusz: egyiptomi találmány, a papirusznád leveleiből készítették, tussal, nád-, vagy madártollal írtak rá. A demotikus íráshoz csak ezt használták. A papirusz lehetővé tette, hogy az írás hajlékonyabb, könnyedebb, összevonásokkal, egyszerűsítésekkel tarkított legyen.

És most nézzük meg ezt ebben az összehasonlító táblázatban! Még a hieroglif jelet egyszerűsítő hieratikus írást is inkább rajzolni kellett. Összehasonlítva látszik, hogy hieroglifát már csak „nyomokban tartalmaz".

Na, és hogy nézett ez ki papír(usz)on? Hát, így...

Így csiszolódott a latin ábécé betűkészlete is. De erről később...

2019. 04. 15.

 

Iratkozz fel hírlevelemre, hogy tájékoztathassalak az új cikkeimről, tanfolyamaimról és eseményeimről.
Grafoverzum
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30