Mire írtak elődeink a papír használata előtt?

Az írás anyagát mindig a természetes környezetben hozzáférhető anyag szolgáltatta. Ahol volt kő, ott az első írásokat kőre készítették. Először a természetben megtalálható formájában használták, később pedig megmunkálva. A mezopotámiai folyóvölgyben a kézenfekvő anyag a folyó hordaléka, az agyag volt, Egyiptomban pedig a papirusznád rostjaiból készült papiruszt használták.

Papirusz és pergamen

A papirusz készítése mesterség volt. A papiruszcserje rostos szárát vékony szeletekre vágták, és deszkalapon egymás mellé helyezve simára kalapálták. A következő réteget keresztbe fektették az előzőre, és kalapácsolással összedolgozták a rétegeket. Hosszú tekercsekben tárolták. Közkedvelt írófelület volt, ellátták a Földközi-tenger medencéjében élő népeket is, csak a 10-11. században szűnt meg a gyártása

A pergamen alkalmazása Pergamon városához kötődik. II. Eumenész pergamoni király könyvtárat alapított, és arra törekedett, hogy gyűjteménye felülmúlja az alexandriai könyvtárat. Az egyiptomiak úgy próbálták visszaszorítani a konkurenciát, hogy a papíruszkivitelt korlátozták. A pergamoniak ekkor kezdtek kikészített bőrre írni. Általában juh és marhabőrt használtak: lenyúzták, napokig áztatták meszes vízben, majd a szőrt és az egyéb maradványokat lekaparták. Keretre feszítették és beszórták gipsszel, ami a zsírmaradványokat beszívta. Vékony hártya keletkezett, ami sima volt és tartós.

Készítette: Kálti Márk - https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:K%C3%A9pes_Kr%C3%B3nika_1360.jpg, Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=37705805

A másoló dolga volt habkővel és késpengével lesimítani, hogy a foltoktól, egyenetlenségektől megszabadítsa, és hogy egyenletes, szemcsés, sima felületet kapjon, amelyen nem folyt szét a tinta. A sima felület lehetőséget adott az íves, hajlékony betűformák alkalmazására, nádból vagy madártollból készült tollal írtak rá. Elég csak rápillantani a Képes Krónika képére...

A pergamen nehéz volt, nem volt alkalmas terkercsben való tárolásra, ezért inkább ívekre vágták és fatáblák közé szorították, így keletkezett a kódex.

A pergamenek között is lényeges különbség volt. A bárány és borjúbőr mindkét oldalára írni lehetett, a legkiválóbb minőségű pergamen a velin volt, ezt halva született borjak bőréből készítették, nem itta be a tintát, festéket,  és jobban megőrizte ezek színét is. A pergamen drága volt, gyakran újrahasznosították: a korábbi feliratot lekaparták róla, ezt nevezték palimpszesztnek. A papír elterjedése szorította ki a használatból.

A rómaiak előszeretettel írtak viasztáblákra csontból vagy fémből készített hegyes eszközzel (a stílussal), melynek másik vége lapos, kerekded volt, ezzel lehetett eltörölni az írást, ez volt a spatula.

India és Indonézia területén pálmaleveleket használtak, Kínában pedig bamuszkéregből készült lapocskákra írtak, ezeket össze is kapcsolták. Hibája volt, hogy súlyos volt és nehezen kezelhető, tárolható. Kisebb helyigényű és könnyebb volt a selyem, amelyre ecsettel vitték fel a festékanyagot, ez viszont drága volt. Olyan anyagra volt szükség, amely olcsó is, ez az anyag lett a papír.

A papír

A papír születéséhez legenda is fűződik, a hagyomány megőrizte Caj Lun nevét, aki utazásai alkalmával ismerkedett meg vele.

A a papír alapja rostok vizes oldata. Növényi hulladékból és rostokból készítették bonyolult eljárások egész során keresztül a pépet, amelyet szitában eloszlatva, merítéses vagy feltöltéses technikával alakították lappá. A kész lapokat fehérítették, több réteget egymáshoz préseltek, végül pedig sima felületen megszárították. Kínában sokféle alkalmazását ismerték: papírzsebkendőt, újságot, papírpénzt használtak, alkalmi öltözéket készítettek belőle, egészségügyi célokra is használták.

Európába az arabok közvetítésével jutott, akik foglyul ejtett kínai papírkészítőktől tanulták meg a gyártását. Az Ibériai-félszigeten a 11. században, Itáliában a 12.-ben kezdték használni, de ezek még spanyol eredetű papírok voltak. Az első papírmalmok a 13. században Luccában, Genovában kezdtek működni.

Magyarországra az Anjouk idején került Károly Róbert és Nagy Lajos uralkodása alatt. A legnagyobb papírforgalmat a nagy kereskedővárosok bonyolították le: Buda, Kassa, Szeben, Brassó. A pergamenhez képest a papír nem tűnt elég tartósnak, és ezt a bizalmatlanságot csak a pergamen árának sokszorosára növekedése oszlatta el. Az első magyarországi papírmalmok Lőcsén (1520.) Brassóban (1546.) és Kolozsvárott (1573.) kezdték meg a termelést.

 

Iratkozz fel hírlevelemre, hogy tájékoztathassalak az új cikkeimről, tanfolyamaimról és eseményeimről.
Grafoverzum
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30