Azt gondoljuk, hogy a nehéz, sok fájdalommal, elégedetlenséggel megterhelt családi kapcsolatainktól megszabadulunk, ha kitaszítjuk őket az életünkből, letiltjuk a telefonszámukat, lecseréljük a lakásunk zárját, nem találkozunk velük többé. Megpróbáljuk elfelejteni őket.

Rossz hírem van, ez így nem (meg)oldás! Bennünk marad a feszültség, és gyökértelenek leszünk.

És miért baj, ha nincsenek gyökerek?

Miért nem tagadhatjuk meg a családot? Miért kellenek a gyökerek?

Bármit tettek is velünk a szüleink, szükségünk van a családrendszerünkre, és csak rajtuk keresztül kapcsolódhatunk hozzá. Amíg elutasítjuk a családrendszerünket, nemcsak a rosszat utasítjuk el, hanem MINDENT, ami onnan jön. És hát vannak ott kincsek is, erő, képességek, tudás, amihez jogunk van, sőt, már bennünk van, de nem fogjuk használni, amíg meg nem tisztítjuk a forrását. 

A lezáratlan, eltemetett családi problémáink árnyékként kísérnek, és most már tudat alatt szólnak bele az életünkbe: újabb kapcsolatainkba, szerelmeinkbe, gyerekeinkkel való viszonyunkba, de akár a munkahelyi boldogulásunkba is. Nincs mese! Meg kell találnunk a családtagoknak, és a megélt eseményeknek a helyét az életünkben, sorsunkban. Nem őmiattuk, önmagunk miatt! De hogyan? Felvázolom ennek az útját röviden, három lépésben.

Az „IGEN – NEM – KÖSZÖNÖM folyamat” a családállításban - az elfogadás útja

  1. lépés: „Semmit sem tudunk megváltoztatni anélkül, hogy elfogadnánk.” Carl Gustav Jung

IGEN-t mondok a származásomra  – azaz "Ti vagytok a szüleim, és én ezt elfogadom, bármilyenek voltatok, vagytok. Én a ti gyereketek vagyok. Nem ítélem meg a cselekedeteiteket, belátom, csak így tudtatok élni."

Elfogadás. Ez a kulcsa az örökségemhez való hozzáférésnek. Erre nyílik meg az energiacsatorna, amely összeköt a családdal, és áramoltatja a családi energiát. Így jutok hozzá az őseim örökségéhez, ami csak akkor jár nekem, ha rácsatlakozom a családfámra. És ezt csakis a szüleimen keresztül tehetem meg. Ha a szüleimet elutasítom, a gyökereimtől fosztom meg magam. Mondhatom, hogy nincs rá szükségem, de tévedek. Nem erkölcsi szempontok miatt kell megbékélnem velük, hanem mert ez szükségszerű a gyógyuláshoz. Amíg azon rágódok, amit kaptam vagy nem kaptam meg gyerekként, bele vagyok ragadva a múltamba, hozzájuk ragaszt a gyerek fájdalma. Beragadok, nem vagyok szabad.

családállítás, gyökerek

  1. lépés: „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” Johann Wolfgang von Goethe

Elismertem a gyökereimet, ez után következhet  a második lépés, hogy eloldom magam tőlük. Így kapom meg a szárnyaimat.

NEM-et mondok a veletek való azonosulásra – „elválok tőletek, saját életemet, programomat élem. Nem viszem tovább a sorsotokat, a hiedelmeiteket, mintázataitokat, programjaitokat, miközben tisztellek titeket a sorsotokért. Látom, hogy ti így tudtatok élni, de én nem követlek titeket, a magam életét élem.” Így a nemet nem kritikaként, megítélésként mondjuk ki, mert az továbbra is hozzájuk kötne. Ez tesz szabaddá, nem a megtagadás.

családállítás, önismeret, elfogadás

  1. lépés:„Az élet célja a fejlődés.” Oscar Wilde 

KÖSZÖNETet mondok: „KÖSZÖNÖM az életet és mindazt, amit adtatok. Kihozom belőle a magam módján a legjobbat.” Fontos, hogy a kapott értékek között a „rosszra” is gondoljunk. A nehézségek, ha megoldjuk őket, megerősítenek, felkészítenek az életünk feladataira. Nézd meg a képeket!

családállítás, önismeret, elfogadás   családállítás, önismeret, elfogadás

A kép lelőhelye: www.tesagus.blogspot.com

Wilfried Nelles: Az életben nincs visszaút c. könyve alapján

2019. 04. 27.

Iratkozz fel hírlevelemre, hogy tájékoztathassalak az új cikkeimről, tanfolyamaimról és eseményeimről.
Grafoverzum
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30